Különlenyomat / Separatum Mráv Zsolt Fémberakással díszített kora császákori phaleracsüngő Biatorbágyról (Pest megye, Magyarország) Roman trifid phalera pendant with metal inlay decoration from Biatorbágy (Pest County, Hungary) In: Kvassay J. Szerk./Ed. Évkönyv és jelentés a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat 2008. évi feltárásairól. 2008 Field Service for Cultural Heritage Yearbook and Review of Archaeological Investigations. Budapest, 2010, 139–162. http://www.kosz.gov.hu/kiadvanyok/evkonyvek.html Tanulmányok / Essays Fémberakással díszített kora császárkori phaleracsüngô Biatorbágyról (Pest megye, Magyarország) Roman trifid phalera pendant with metal inlay decoration from Biatorbágy (Pest County, Hungary) Mráv Zsolt Zsolt Mráv 1. Bevezetô 1. Introduction Északkelet Pannoniában, a Rómával már Augustus alatt szövetséges, de legalábbis függô viszonyba került Eravisci törzsi területét a római hadsereg csak a késô-Tiberius-Claudius korban szállta meg. Korai importáruk (Gabler 1979, 204 – 215; Gabler 1997, 88 – 90; Gabler 1999), feliratok, köztük aktív katonák sírfeliratai (Mócsy 1959, 64; Burger 1956, 191 – 197; Lôrincz 2001, 57 – 76; Beszédes 2001) és nem utolsó sorban katonai kontextusból származó militaria leletek (Mráv elôkészületben) alapján ma már viszonylag sokat tudunk a Kr.u. 1. században itt állomásozó csapatokról, azok katonáiról és állomáshelyeirôl (Gabler 1997, 88 – 90; Gabler 1999). Lényegesen kevesebb adattal rendelkezünk a civitas Eraviscorum területén ebben az idôszakban letelepedett helyi vagy idegen származású veteránokról. Jelenlétükre eddig két, csapatuk állomáshelyérôl származó sírfelirat (CIL III 10514; RIU 1022), néhány katonai diploma (RMD 80 [Intercisa]; CIL XVI 47 [Budapest]; Lôrincz 1999 [Vetus Salina]; talán RMD IV 205 [Kr.u. 71. április 5.] = Roxan 2000, amennyiben Eraviscus birtokosa hazatért szülôföldjére) és két Nagytétény (Budapest, XXII. ker) határában feltárt temetkezés utal (Beszédes és Szilas 2006; Beszédes és Szilas 2007; Zsidi [szerk.] 2009, 111 kat. 294 – 298; Beszédes s.a). A helyi társadalomban játszott szerepük azonban a rájuk vonatkozó források számánál lényegesen nagyobb volt (ld. alább), ezért fontos, hogy a korai veterán telepesekre vonatkozó szórványos ismeretanyagunkat egy új forráscsoport, a vidéki településeken talált katonai felszerelési tárgyak bevonásával sikerült tovább bôvíteni (Mráv 2008; Mráv s.a). A Duna határ közvetlen hátországában ugyanis egyre több olyan, vidéki település válik ismertté, amelyek területérôl veteránokhoz köthetô Kr.u. 1. századi katonai felszerelési tárgyak kerülnek elô (Mráv 2008; Mráv s. a). Legjellemzôbb példáját adja ezeknek a falvaknak a Budaörs – Kamaraerdei-dûlôben, közelmúltban feltárt vicus (egyenlôre: Gabler 2005, 133 – 175; Ottományi 2005a, 361 – 368; Ottományi 2005b, 67 – 75; Ottományi 2005c), amelynek fémleletei között több, fôleg In North-East Pannonia the territory of the Celtic Eraviscans – that had already become allied with Rome under the rule of Augustus or at least dependent on Rome – was occupied by the Roman Army only in the Late Tiberian-Claudian period. Relatively lot is known about the troops garrisoned in North-eastern Pannonia in the first century AD and about their soldiers and forts on the basis of early import wares (Gabler 1979, 204 – 215; Gabler 1997, 88 – 90; Gabler 1999) and inscriptions which included grave inscriptions of active soldiers (Mócsy 1959, 64; Burger 1956, 191– 197; Lôrincz 2001, 57– 76; Beszédes 2001), moreover militaria finds (Mráv in preparation) deriving from military context. Significantly less data are known about the local or foreign veterans settled in the territory of the civitas Eraviscorum in this period. Their presence is indicated only by two tomb inscriptions from the base of their troop (CIL III 10514; RIU 1022), some military diplomas (RMD 80 [Intercisa]; CIL XVI 47 [Budapest]; Lôrincz 1999 [Vetus Salina]; maybe RMD IV 205 [5 April 71 AD] = Roxan 2000, if its Eraviscan owner returned to his motherland) and two burials that were excavated in the periphery of Nagytétény (XXII. District, Budapest) (Beszédes and Szilas 2006; Beszédes and Szilas 2007; Zsidi 2009, 111 kat. 294 – 298; Beszédes in press). Their social role was more significant than the number of the sources implies (see below). For this reason it is important that the sparse knowledge about the early veteran settlers was extended incorporating a new group of sources: the military equipment found in non-military contexts in the countryside (Mráv 2008; Mráv in press). More and more rural settlements become known from the direct hinterland of the Danube limes where military equipment of the first century AD related to ex-soldiers was found (Mráv 2008; Mráv in press). The vicus that was excavated at the site of Budaörs – Kamaraerdei-dûlô recently, represents the most characteristic example of these villages (so far: Gabler 2005, 133 –175; Ottományi 2005a, 361 – 368; Ottományi 2005b, 67 – 75). Among the metal finds of this settlement several horse harness fittings with niello inlays and military belt mounts were also K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 139 K.Ö.SZ. Évkönyv / F.S.C.H. Yearbook – 2008 Flavius-korra keltezhetô niello berakásos lószerszámveret és katonai övlemez is megtalálható (ld. alább és Mráv s. a. – cf. Mráv 2008) (7. ábra). Ilyen ôslakos falu lehetett a Budaörs szomszédságában fekvô, Miklósity Szôke Mihály vezetésével 2008-ban a biatorbágyi Kukorica-dûlôben feltárt római kori település is (MRT 7. 36 / 19. lelôhely: Torma 1986, 346), ahol egy kora császárkori katonai lószerszám-garnitúrához tartozó, fémberakással gazdagon díszített phaleracsüngôt találtak (3. ábra). A lelet jelentôsége nemcsak abban áll, hogy ez a csüngô egy északkelet Pannoniából eddig még alig ismert, ritka korai militaria típushoz sorolható, hanem általa új adatokat nyerhetünk a civitas Eraviscorum területének katonai megszállására és „romanizációjának” kezdeteire, illetve az ôslakosság és a veteránok kapcsolatára vonatkozóan. - , t - 2. A vörösréz-berakásos phaleracsüngô (3. ábra) Lelôkörülmények: 2008. szeptember 26-án a Biatorbágy – Kukorica-dûlôben fekvô lelôhelyen, az ún. Tóparkban (MRT 7. 36 / 19. lelôhely: Torma 1986, 346; KÖH lelôhely azonosító: 57703), a II. számú épület területén (szelvényszám: SNR 401) került elô (2. ábra), fémkeresôs kutatás során. Méretek: m: 5,32 cm; sz: 5,85 cm; teljes v: 0,55 cm; az öntény v: 0,25 cm. Típus: Az ún. hármas tagolású vagy háromleveles csüngôk (ang.: trifid pendant; ném.: Dreiblattanhänger) közé tartozik, amelyek M. C. Bishop típusbesorolásában az 1. típust alkotják (Bishop 1988, 142 – 145 – cf. Lawson 1978, 151). A forma változatossága miatt pontos analógiája nem található az általa elkülönített altípusok között, de hasonló tölgyfalevele van az 1a–b. és i–j. altípusoknak. A biatorbágyi csüngôhöz hasonlóan az 1a–b. altípushoz sorolt csüngôk két szélsô, félszív alakú levéleleme alul palmettába fut át. Leírás: A csüngô középrészét egy függôlegesen, lefelé álló csipkézett élû, háromszorosan tagolt tölgyfalevél alkotja, amelynek éleit és fôerét kidudorodó, keskeny peremmel hangsúlyozták, lemezét fémberakással díszítették (ld. alább). A levél nemcsak a csüngô alsó kétharmadát foglalja el, hanem – a két félszív alakú szélsô levelet egymástól határozottan elválasztva – közel a teljes magasságát. Az osztott, hegyes bemetszések csúcsában egy-egy pontot találunk, amelyet a found that can be dated mainly to the Flavian period (see below and Mráv in press – cf. Mráv 2008) (Fig. 7). The rural settlement excavated under the lead of Mihály Miklósity Szôke in 2008, situated in the neighbourhood of Budaörs at Biatorbágy – Kukorica-dûlô (MRT 7. Site 36 / 19: Torma 1986, 346) could have been such a native village. A phalera pendant richly decorated with metal inlay belonging to an early imperial military horse gear (Fig. 3) was found in this village. It is unique, not only because this pendant can be classified into a rare early pendant type that is little-known from North-East Pannonia so far, but also because new data may emerge concerning the military occupation of civitas Eraviscorum, the beginnings of its Romanization and the relationship of the natives and the veterans. 2. The phalera pendant with red copper inlay (Fig. 3) Context of discovery: The piece in question was found at the site situated in Biatorbágy – Kukorica-dûlô at so-called Tópark (MRT 7. Site 36 / 19: Torma 1986, 346; National Office of Cultural Heritage site identifier: 57703), at the area of the villa estate in the course of a metal detection research (SNR 401) (Fig. 2). Measurement: height: 5.32 cm; width: 5.85 cm; whole thickness: 0.55; the thickness of the ingot: 0.25 cm. Type: It belongs to the trifid or three leafed pendant type (in German: Dreiblattanhänger), this is the first type in the classification of M. C. Bishop (Bishop 1988, 142 –145). Because of the diversity of the form, an exact analogue cannot be found among the subcategories, but the subtypes 1a–b. and i–j have a similar oak leaf. The two outer, half heart-shaped leaf elements of the 1a–b subtype tum into a palmette below, similarly to the pendant of Biatorbágy. Description: The middle of the pendant constitutes of a vertical, downwards standing, triply articulated oak leaf with serrated edge. The edges and the main rib of the leaf are emphasized by a bulging, narrow rim. The sheet of the leaf is decorated with metal inlay (see below). The leaf occupies not only the lower two-thirds of the pendant, but – definitely separating the two half heart-shaped, outer leafs from each other – also almost its whole height. One dot can be found at each tip of the split, pointed notches, also the rim goes round these. The oak leaf slightly bulges from the plane of the mount and K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 140 Tanulmányok / Essays perem is megkerül. A tölgyfalevél enyhén kidomborodik a veret síkjából, hátoldala az öntvény állandó falvastagsága miatt homorú. A veret a levél nyelének két oldalán szimmetrikusan elhelyezett, szabálytalan, ívelt oldalú trapéz alakban áttört. A tölgyfalevélhez, annak két oldalán egy-egy félszív alakban kiszélesedô levéllemez kapcsolódik, amelyek alul szimmetrikusan kifelé visszakunkorodó, többszörösen tagolt palmettákban végzôdnek. A palmetták végei rásimulnak a félszív alakú levelek éleire. A lemez homlokzati felületét kacsos indából leágazó szôlôleveleket és szôlôfürtöket ábrázoló fémberakás díszíti (ld. alább). A félszív alakú szélsô levéllemezek külsô éleit ugyancsak keskeny kidudorodó perem kíséri. Ez a kontúrvonal a palmetta tövénél lefelé fordul, de kerek hurkot leírva nem makkban végzôdik mint például a Xanten-i (Jenkins 1985, 143 – 146 fig. 2, 7) vagy a Doorwerth-i (Brouwer 1982, 189 – 191) csüngôk, hanem háromtagú levélre bomlik. A díszítômotívumok számára kialakított fészkekben helyenként megôrzôdött a berakás, amely niello helyett vörösrézbôl készült (3. ábra). A csüngô teteje a tölgyfalevél nyelének tövénél letörött így nem tudjuk, hogy milyen módon kapcsolódhatott a phalerához. Párhuzamok alapján a zsanéros rögzítés a legvalószínûbb (4. ábra 1 – 2). A biatorbágyi csüngô eredetileg egy olyan lószerszám-garnitúra részét képezhette, mint a változatos és nagyszámú fémberakásos veretbôl álló, közel teljes Xanten-i (Jenkins 1985, 152 – 153; fig. 15 – 16). 5,32 cm-es megmaradt magassága alapján azonban nem a Xanten-i lelet egyetlen, 12,8 cm magas szügyelô csüngôjével, hanem a vállon vagy a faron futó szíjak kisebb phaleráihoz kapcsolt, 6,2 – 6,7 cm magas csüngôkkel feleltethetô meg. Amennyiben a Xanten-i veretek egyetlen garnitúrát alkottak (cf. Bishop 1988, 112 – ld. itt a 4. ábra 4 – 5) ezekbôl egy teljes garnitúra akár 16 darabot is tartalmazhatott. (M. C. Bishop lószerszám-rekonstrukciójában azonban csak 7 darab csüngôs phalera szerepel: Bishop 1988, 114 – 115). its back is concave because of the even wall thickness of the mould. The mount is reticulated with symmetrically placed irregular curve-sided trapezium-shapes, at the two sides of the leaf stem. A leaf sheet widening in half heart-shape is attached to the oak leaf on its two sides. These leaf sheets below terminate in symmetrical, outwards backcurling, multiple articulated palmettes. The ends of the palmettes merge into the edges of the halfheart-shaped leaves. The frontal surface of the sheet is decorated with a metal inlay depicting grape-leaves and bunches of grapes that branch off from a cirriform tendril (see below). The outside edges of the half-heart-shaped leaf sheets are followed by a narrow, bulging rim. This contour turns downwards at the stem of the palmette. But after a round loop it does not terminate in an acorn as in the case of the pendants of Xanten (Jenkins 1985, 143 –146 Fig. 2, 7) or Doorwerth (Brouwer 1982, 189 –191), but it breaks up into a tripartite leaf. Some inlay made of red copper instead of niello was preserved in the grooves shaped for the decoration motifs (Fig. 3). The top of the pendant is broken off at the stem of the oak leaf, thus it cannot be known how it joined the phalera. On the basis of analogues hinge fastening seems most likely (Fig. 4. 1 – 2). The pendant of Biatorbágy could have been part of such a horse gear set as the one of Xanten (Jenkins 1985, 152 – 153; Fig. 15 – 16) or Doorwerth (Nicolay 2007, 186 fig. 5.11) which consists of diverse and numerous mounts of metal inlay and is almost complete. Nevertheless on the basis of its remaining 5.32 cm height, the pendant in question cannot correspond to the single 12.8 cm high, breast-strap pendant from the finds of Xanten, but to the 6.2 – 6.7 cm high pendants attached to the smaller phaleras of the straps running on the shoulder or rump of the horse. If the mounts of Xanten constituted one set (cf. Bishop 1988, 112 – see here Fig. 4. 4 – 5), such set should contain some sixteen pieces. (Nevertheless, the harness reconstruction of M. C. Bishop contains only seven phaleras with pendant: Bishop 1988, 114 – 115). Készítéstechnika, mûhely: Az M. C. Bishop által 1. típusba sorolt phaleracsüngôk készítés technikájukat és díszítési módjukat tekintve két fô csoportra oszthatók. Az egyikbe a viaszveszejtéses technikával öntött, cinezett vagy ezüstlemezzel borított felületen vörösréz- illetve nielloberakással gazdagon (Ia) vagy egyszerûbb motívumokkal, kevésbé gazdagon díszített és tagolt (Ib) darabok tartoznak. (Az utóbbiak általában kisebb méret- Production technique, workshop: The phalera pendants classified into the first type by M. C. Bishop can be divided into two groups on the basis of their production technique and the decoration method. The first group contains the pieces cast with lost wax technique, articulated and decorated richly with niello-inlays (la) or less richly with more simple motifs (lb), on the tinned or silver sheet plated surface. (The latter were usually manufactured in small- K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 141 K.Ö.SZ. Évkönyv / F.S.C.H. Yearbook – 2008 ben is készültek) Az Ia csoportba Pannoniából egyelôre csak a biatorbágyi csüngô (1. ábra: kat. 3; 3. ábra), míg az Ib-be két ismeretlen lelôhelyû dunántúli (1. ábra: kat. 12; 5. ábra 4) mellett talán még egy sisciai darab (1. ábra: kat. 14; 5. ábra 3) sorolható. A másik, II. csoportba a formailag az elôzôvel azonos típusú, azt imitáló, de egyszerûbb kivitelû, s így olcsóbb darabok kerülnek, amelyek egy részét mindössze viaszmodellbe karcolt, tagoltságukat jobban kiemelô vonalakkal díszítették, vagy még azokkal sem. Ezek lehetnek öntöttek (IIa) vagy csak bronzlemezbôl kivágott lemezcsüngôk (IIb). A csoportot Pannoniából eddig három carnuntumi (1. ábra: kat. 6 – 8; 5. ábra 5 – 7), egy budaörsi (1. ábra: kat. 4; 5. ábra 9), egy arrabonai (1. ábra: kat. 2; 5. ábra 8), egy albertfalvi (Budapest, XI. ker) (1. ábra: cat. 1) és egy pontos lelôhely nélküli, dunántúli darab képviseli (1. ábra: kat. 13; 5. ábra 10). A biatorbágyi csüngôt viaszveszejtéses eljárással öntötték (Oldenstein 1985, 87; Rabeisen 1990, 75), majd fémberakással díszítették. A Xanten-i lelet phalerái és csüngôi homogén sorozatokat alkotnak, ezért a veretek sorozatgyártását is meg tudták oldani. Díszítéstechnikájuk kapcsán a szakirodalomban kizárólag niello berakásról történik említés, egy battinai phalera (Sellye 1939; Taf. IV / 7– 8) (6. ábra 1) és a biatorbágyi csüngô azonban bizonyítják, hogy a korai lószerszámvereteken a niello mellett a vörösrézberakást is alkalmazták, bár lényegesen ritkábban. A mûhely azonosításában – a formai sajátosságok mellett – a vörösréz berakás és annak motívumkincse segíthet. A korai fémberakásos lószerszámveretek gyártása kivételesen magas technikai felkészültséget és tudást igényelt, amelynek csak nagy gyakorlattal rendelkezô fémmûvesek voltak birtokában (Oldenstein 1985, 87). A díszes lószerszám-garnitúrák ezért nem kisebb, alacsony produktivitású, hanem inkább a hadsereg ellátását célzó, nagyobb és erôsen specializálódott mûhelyek termékei lehettek. J. Oldenstein ezeket a mûhelyeket Italiában és / vagy a galliai-germaniai provinciákban feltételezte (Oldenstein 1985, 86 – 87). Azóta Alésiában (Alise-Sainte-Reine, Cote-d’Or, Franciaország) sikerült egy korai lószerszám-garnitúrák, köztük phalerák és a hozzájuk tartozó Bishop 1. típusú csüngôk gyártására specializálódott mûhelyt azonosítani (Rabeisen 1990, 94, 80 fig. 7), ahol az elôkerült negatívok és rontott példányok alapján az egyszerûbb, díszítetlen változatok mellett niello berakásos vereteket is gyártottak (Rabeisen 1990, 84). Természetesen az egyszerûbb, nagy szaktudást nem er size.) For the time being only the pendant of Biatorbágy (Fig. 1: cat. 3; Fig. 3) can be classified into the ‘Ia’ group from Pannonia, while apart from two pieces of unknown sites of Transdanubia (Fig. 1: cat. 12; Fig. 5. 4) one piece of Siscia (Fig. 1: cat. 3; Fig. 3) may belong to the ‘lb’ group. The other, the second group contains the items identical with the previous group and copies it in terms of form, but these are of simpler manufacture and cheaper. A part of the second group is decorated only with lines incised into the wax-model that emphasize its articulation; but sometimes even these are missing. These can be cast (IIa) pendants or sheet-pendants (IIb) simply cut out of a bronze sheet. The group is represented in Pannonia by three items of Carnuntum (Fig. 1: cat: 6 – 8; Fig. 5. 5 – 7), one item of Budaörs (Fig. 1: cat. 4; Fig. 5. 9) one item of Arrabona (Fig. 1: cat. 2; Fig. 5. 8), one item of Albertfalva (XI. District, Budapest) and one item of Transdanubia without exact site (Fig. 1: cat. 13; Fig. 5. 10). The pendant of Biatorbágy was cast with lost wax technique, then it was decorated with metal inlay (Oldenstein 1985, 87; Rabeisen 1990, 75). The phaleras and pendants of the finds of Xanten and Doorwerth construct a homogeneous series to facilitate the standardized production of the mounts. In connection with the decoration technique, literature mentions exclusively the niello inlay, nevertheless a phalera of Battina (Sellye 1939; Taf. IV/ 7– 8) (Fig. 6. 1) and the pendant of Biatorbágy prove that in the case of the early horse gear the red copper inlay was applied besides the niello inlay, though more rarely. The red copper inlay and its motifs – apart from the features concerning the form – can help the identification of the workshop. The manufacture of the early horse gear with metal inlay required exceptionally high technical preparedness and knowledge; only very experienced craftsmen possessed such knowledge (Oldenstein 1985, 87). The decorative harness sets could be therefore products of larger, highly specialized workshops that supplied the army and not smaller workshops with lower productivity. J. Oldenstein suggested that these were situated in Italy and/or in the Gallic-Germanic provinces (Oldenstein 1985, 86 – 87). Since then a workshop has been identified in Alésia (AliseSainte-Reine, Cote-d’Or, France) specialized in the production of early horse gear sets, among these phaleras and attached pendants of the Bishop 1 type (Rabeisen 1990, 94, 80 Fig. 7). On the basis of the excavated moulds and defect items, the mounts with niello inlay were also manufactured besides the simpler, unadorned varieties (Rabeisen 1990, 84). Naturally, the sim- K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 142 Tanulmányok / Essays igénylô II. csoport veretei már szélesebb körben, helyi, akár pannoniai mûhelyekben is készülhettek. Díszítés: A biatorbágyi csüngô díszítése az ezüst és a vörösréz-berakás kontrasztjának polikróm hatására épül. A császárkori fémberakással dolgozó díszítômûvészet erôsen tárgytípus-specifikus iparmûvészeti ág. Az egyes tárgytípusokon alkalmazott fémberakások mind technikájukat, mind motívumkincsüket tekintve nagyban különbözhetnek egymástól, bár átfedések néha elôfordulnak. Más stílusú és gyakran eltérô technikájú berakással találkozunk például bronzedényeken, bútorokon, kocsialkatrészeken vagy orvosi mûszereken, amely erôsen specializálódott mûhelyekre és tárgytípusonként eltérô díszítô hagyományokra utal. Ugyanez igaz a fémberakásos katonai felszerelési tárgyakra is, amelyek csoportján belül ugyancsak több, lényegesen különbözô díszítôhagyományt mutató tárgytípus különíthetô el. A lószerszámvereteket díszítô fémberakások motívumkincse például eltér a gyalogoskatonák felszerelésén (például korai övlemezeken [Deschler-Erb 2000, 387– 388] vagy tôrhüvelyeken [Obmann 2000]) megjelenô motívumokétól. Jól mutatja ezt a szakosodást az alésiai mûhely, amelyben csak lószerszámvereteket gyártottak (Rabeisen 1990, 94, 80 fig. 7). A háromleveles csüngôk fémberakásos díszítôrepertoárja szinte kizárólag növényi motívumokból áll, figurálisra csak egyetlen példát hozhatunk a Nawa-i garnitúrából, amely szüreti jelenetet ábrázol (Boube-Piccot 1964, 151 Pl. III). A motívumok és a kompozíció elôképét M. Brouwer a 3. pompeji falfestészeti stílus IIb fázisában (Kr.u. 35 – 45) ismerte fel (Brouwer 1982, 164 – 165, 167). A csüngôk formájában és tagolásában a tölgyfalevél illetve a makk (Brouwer 1982, 164), fémberakásos díszítésének témáiban viszont leggyakrabban a szôlô (inda, levél, fürt) (Bishop 1988, 115), ritkábban a palmetta motívumok dominálnak. (A csüngôk díszítése általában harmonizál a hozzájuk tartozó phalerákéval és a lószerszám-garnitúra többi veretével.) Jól illik ebbe a motívumkincsbe a biatorbágyi csüngô vörösréz-berakásos díszítése. A fémberakáshoz a két félszív alakú levél lemeze kínálta a legnagyobb felületet, ezek azonban szokatlan módon a tölgyfalevél fölött nem futnak össze, hanem a tölgyfalevél és az áttört felületek határozottan elválasztják ôket egymástól. A díszítés kompozíciója ezért nem a gyakori középrôl kifelé ívelô, hanem két különálló, egymással szimmetrikusan felfelé kúszó indahullámra épül. A szôlôindák fölül kétfelé ágazó kacsokban, alul lefelé pler mounts of the second group without great expertise may have been made in a larger circle, in local, even in Pannonian workshops. Decoration: the decoration of the pendant of Biatorbágy is based on the polychrome effect of the contrast of the silver background and copper inlay. The decorative art working with metal inlay is quite an object-type specific branch of the applied arts. The metal inlays applied on individual object types can differ from each other in terms of technique and motif, though overlaps sometimes occur. Inlays of different style and often different technique occur for example on bronze vessels, furniture, chariot components, or surgical instruments. This implies quite specialized workshops and different decorative traditions in the case of different object types. The same is true in the case of the military equipment of metal inlay, and within this group several object types of essentially different decorative tradition can be defined. The motif tradition of the metal inlays decorating the horse gear differ from the motifs on the equipment of the infantry soldiers (for example on early belt plates [Deschler-Erb 2000, 387– 388] or on dagger scabbards [Obmann 2000]). The Alésian workshop manufacturing only horse gears exemplifies this specialization well (Rabeisen 1990, 94, 80 Fig. 7). The metal inlay decoration repertory of the trefoil pendants exclusively consists of floral motifs; only one example of figural motif can be mentioned: the set of Nawa, which depicts a vintage scene (Boube-Piccot 1964, 151 Pl. III). M. Brouwer recognized the archetype of the motifs and the composition in the IIb phase of the third Pompeian mural painting style (35 – 45 AD) (Brouwer 1982, 164 –165, 167). The form and the articulation of the pendants are dominated by oak leaf and acorn (Brouwer 1982, 164), while in the case of the themes of the metal inlay decorations, grape (tendril, leaf, bunch) is the most dominant (Bishop 1988, 115), and rarely the palmette motifs dominate. (The decoration of the pendants usually harmonizes with the decoration of the attached phaleras and the other mounts of the horse gear set.) The red copper inlay decoration of the pendant of Biatorbágy belongs to this motif tradition. The two half heart-shaped leaf sheets provided the largest surface for the metal inlay, nevertheless, these do not meet over the oak leaf, which is unusual, but the oak leaf and the openwork surfaces clearly separate them. The composition of the decoration therefore is based on the two separate tendril waves which creep upwards symmetrical with each other, and not on the common form, curving outward from the middle. The grape tendrils terminate in K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 143 K.Ö.SZ. Évkönyv / F.S.C.H. Yearbook – 2008 álló lándzsás levélben végzôdnek. (Az alsó leveleknek csak a kontúrvonalát jelzi fémberakás, amelynek vörösréz szálai a levelek csúcsában nem futnak össze.) Az indáról rövid kacsok és lefelé visszakunkorodó ívben szôlôlevélbe illetve fürtbe végzôdô oldalhajtások ágaznak le, amelyek a fémberakás alapmotívumait adják (3. ábra). A levelek hármas vagy négyes tagolásúak, míg a szôlôfürtök szemeit, fürtönként eltérô számú, 3 – 6 vörösréz korongból komponálták. Az indákról egy-egy keskeny levél is leágazik, amelyek talán oldalról ábrázolt szôlôlevelek lehetnek. A tölgyfalevél lemezét, a levél tagoltságához alkalmazkodó vörösréz berakásos levelekkel töltötték ki. Ezt három sorba rendezett két, ellentétes állású keskeny levélmotívum alkotja, amelyek közül a felsô két levélsor egy-egy indahullámból ágazik le, míg az alsók a fölöttük levô inda tövébôl. A felsô inda pár a meredek hullám után felfelé még egy ívet rajzol, végén ponttal vagy levélkével. Párhuzamok: A biatorbágyi lószerszámot tagolása, díszítésének gazdagsága és minôsége a legszebb ismert garnitúrák, mint például a Doorwerth-i (Hollandia) (Brouwer 1982), Xanten-i (Németország) (Jenkins 1985), Newstead-i (Anglia) (Crule 1911) vagy a Nawa-i (Szíria) (Abdul-Hak 1953) phaleracsüngôi közé sorolja. Formájának és díszítési sémájának pontos analógiája azonban még ezek között sem található. A biatorbágyi csüngô különbözik tölgyfalevelének túlhangsúlyozott méretével és a makk helyetti hármas levél alakú nyúlványával, valamint az áttört felületek pozíciójával és alakjával. Bár a fémberakás szôlômûveléssel kapcsolatos témája mindegyiküknél megfigyelhetô, a biatorbágyi darab felfelé hullámzó szôlôinda kompozíciója mégis párhuzam nélküli. A vörösréz-berakás alkalmazása is különösen ritka, hasonló technikát eddig csak a Magyar Nemzeti Múzeum gyûjteményében ôrzött Battina-i (Kiskôszeg, Horvátország) phalerán (6. ábra 1) sikerült megfigyelnem. Elterjedés: Bishop 1. típusú phaleracsüngôk fôleg Britanniából, a galliai-germaniai provinciákból és Raetiából ismertek, ezek elterjedésüknek és minden bizonnyal gyártásuknak is a legfôbb területei. A római hadsereg intenzív Kr.u. 1. századi, fôleg Flavius-kori csapatmozgásaival a csüngô típus birodalom szerte elterjedt (Böhme 1978, 212 – 213 és 225 79. térkép; Brouwer 1982, 158 – 164; Bishop 1988, 142 – 143 Fig. 43; kiegészítve Rabeisen 1990, 94 [e csüngôtípus alésiai gyártásához 80, fig. 7]; Mackensen 1991, 175 Anm. 43; Unz és Deschler-Erb 1997, 43 [további lelôhelyekkel]), Észak-Angliától (Newstead) Hispanián (Boube-Piccot 1964, 159 fig. 1, 6) és bifurcating shoots on the top and in downwards pointing, spear-shaped leaves below. (Only the contour of the lower leaves is marked with metal inlay, its red copper threads do not meet in the tip of the leaves.) Short shoots and side-shoots that end in a downwards back-curling curve, terminating in a grape leaf or a bunch of grapes branching out of the tendril. These give the basic motifs of the metal inlay (Fig. 3). The leaves are divided into three or four sections, while the grapes of the bunches consist of a number of small red copper disks (3 – 6) various in every bunch. One narrow leaf branches off from each tendril as these may be grape leaves depicted sideways. The blade of the oak leaf is filled with leaves with red copper inlay adjusting to the articulation of the oak leaf. This is constructed by two opposite standing narrow leaf motifs arranged in three rows. The upper two leaf rows branch off from a tendril wave, while the ones below branch from the stem of the tendril above them. The upper tendril pair draws a curve downwards after the steep wave terminating in a dot or leaflet at the tip. Analogues: The articulation, the richness and the quality of its decoration rank the harness of Biatorbágy among the phalera pendants of the finest known sets, for example the set of Doorwerth (Holland) (Brouwer 1982), Xanten (Germany) (Jenkins 1985), Newstead (England) (Crule 1911) or Nawa (Syria) (Abdul-Hak 1953). However, the exact analogy of its form and decoration pattern cannot be found even among these. The pendant of Biatorbágy is special because of its overemphasized oak leaf and its tripartite leaf-shaped extension that substitutes the acorn, and because of the position and the shape of the openwork surfaces. Although the themes of the metal inlays are connected to viticulture in every case, the upwards waving grape tendril composition of the item of Biatorbágy is without analogue. The red copper inlay is also especially rare, I have only observed a similar technique in the case of the phalera of Battina (Fig. 6. 1) (Kiskôszeg, Croatia) in the collection of the Hungarian National Museum. Distribution: The phalera pendants of Bishop 1 type are mainly known from Britannia, the GallicGermanic provinces and Raetia. These are the areas of their distribution and in all probability their manufacture. Owning to the intense troop movements in the first century AD (mainly during the Flavian period) this pendant type spread all over the Empire (Böhme 1978, 212 – 213 and 225 Map 79; Brouwer 1982, 158 –164; Bishop 1988, 142 –143 Fig. 43; completed with Rabeisen 1990, 94 [for the manufacture of this pendant type in Alésia 80, Fig. 7]; Mackensen 1991, 175 Anm. 43; Unz and K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 144 Tanulmányok / Essays a mauretaniai provinciákon át (Volubilis, Thamusida: Boube-Piccot 1964; Mackensen 1991, 166 – 175) egészen Keleten Szíriáig (Dura Europos, Nawa). A Közép-Dunavidék provinciáiban sem ritkák, így Noricumban Magdalensberg (Ausztria) (Deimel 1987, Taf. 83 / 2 – 3), Lauriacum (Lorch / Enns) (Kloiber 1957, 88; Taf. 53, 7a–b); Maribor (Szlovénia) (Sagadin 1979, 324 kat. 169 – 170 T. 10 / 10 – 11) az ismert lelôhelyei. A Flavius korban még komoly haderôvel rendelkezô Dalmatiából négy darabot közöltek eddig: kettôt Salonából (Ivčević 2009, 86 – 87 n. 3 – 4) egyet-egyet Tiluriumból (Gardun, Horvátország) (Separović 2003, 243 T. 5 / 2; Ivčević 2004a, 172 n. 19; 166 Tab. 1 / 19) és Naronából (Ivčević 2004b, 237, 241 fig. 9). 15 eddig ismert pannoniai elôfordulását elsôként az alábbi táblázat foglalja össze (1. ábra): Pannoniában a leletek többsége az egyszerûbb és valamivel tovább használatban maradt II. csoportba sorolható (1. ábra: kat. 1 – 2, 4 – 8, 13, 15), a biatorbágyihoz hasonló, díszes kivitelû, kvalitásos darab még nem került innen közlésre. Carnuntumból azonban ismert még legalább két közöletlen, azonos típusú díszes csüngô (1. ábra: kat. 9 – 10). Pannoniai lelôhelyei fôleg Kr.u. 1. században létrehozott auxiliáris castellumok (Carnuntum, Arrabona, Albertfalva, Burgenae) és hátországban fekvô vidéki települések (Budaörs, Biatorbágy) (ld. alább). Keltezés: A magdalensbergi elôfordulása alapján a forma legkésôbb Kr.u. 40 körülre már kialakult (Mackensen 1995, 174). Használata Claudius alatt indul, Nero és fôleg a Flaviusok uralkodásának idején a legjellemzôbb (Böhme 1978, 213; Oldenstein 1985, 87; Mackensen 1995, 174 – 175; Radman-Livaja 2004, 105 – 106). Jól mutatják ezt a csüngôk lelôhelyei is. Katonai kontextusból ugyanis leggyakrabban olyan castellumokból származnak, amelyek vagy a Flaviuskori katonai terjeszkedés fô területein (ÉszakAnglia, Wales) vagy az új flaviusi határvédelmi koncepció keretében épültek (Böhme 1978, 213). Két leletnek, a Xanten-inak és a Doorenwerth-inek az elrejtését a Kr.u. 69 / 70-es batavus felkeléssel hozták kapcsolatba (Brouwer 1982, 166; Jenkis 1985, 157 – e felkelés pusztulási rétegei gyakran tartalmazzák e csüngô típust ld. például: Fahr 2005, 129). A háromlevelû phaleracsüngôk a Kr.u. 80-as évek közepe tájától kezdenek lassan kiszorulni a használatból (Böhme 1978, 213; Oldenstein 1985, 87). A felsô germaniai-raetiai limes castellumaiból vagy más Traianus-kori táborok leletanyagából már teljesen hiányoznak. Ugyanezek a keltezési kritériumok iga- Deschler-Erb 1997, 43 [with further sites]) from North England (Newstead) through Hispania (Boube-Piccot 1964, 159 Fig. 1, 6) and the Mauritanian provinces (Volubilis, Thamusida: BoubePiccot 1964; Mackensen 1991, 166 –175) to Eastern Syria (Dura Europos, Nawa). These pendants are not rare in the provinces of the Middle Danube Region, their known sites are in Noricum: Magdalensberg (Austria) (Deimel 1987, Taf. 83 / 2 – 3), Lauriacum (Lorch / Enns) (Kloiber 1957, 88; Taf. 53, 7a–b); and Maribor (Slovenia) (Sagadin 1979, 324 kat. 169 –170 T. 10 / 10 –11). Four items have been published from Dalmatia that stationed a major military force in the Flavian period: two from Salona (Ivčević 2009, 86 – 87 n. 3 – 4) one from Tilurium (Gardun, Croatia) (Separović 2003, 243 T. 5 / 2; Ivčević 2004a, 172 n. 19; 166 Tab. 1 / 19) and one from Narona (Ivčević 2004b, 237, 241 Fig. 9). The fifteen Pannonian occurrences are summarized first in the table below (Fig. 1 and Fig. 5). The majority of finds in Pannonia belong in the simpler and somewhat longer used group II (Fig. 1: cat. 1 – 2, 4 – 8, 13, 15). No item has been documented from Pannonia which is similar, decorated as that and of such a quality work as the one from Biatorbágy. However, at least two more unpublished decorative pendants of the same type are known from Carnuntum (Fig. 1: cat. 9 – 10). Its Pannonian sites are the auxiliary forts established mainly in the first century AD (Carnuntum, Arrabona, Albertfalva, Burgenae) and the rural settlements in the hinterland (Budaörs, Biatorbágy) (see below). Date: On the basis of its occurrence in Magdalensberg, the form was already developed not later than around 40 AD (Mackensen 1995, 174). It started to be used under the rule of Claudius and its usage was the most common under the rule of Nero and the Flavians (Böhme 1978, 213; Oldenstein 1985, 87; Mackensen 1995, 174 – 175). This is well illustrated by the sites of the pendants. These are most frequently found in military context in such forts that were built in the main areas of the military expansion of the Flavian period (North England, Wales) or in connection with the new Flavian frontier defence conception (Böhme 1978, 213). The hiding of the finds of Xanten and Doorenwerth was connected with the Batavian uprising in 69 / 70 AD (Brouwer 1982, 166; Jenkis 1985, 157 – the destruction layers caused by this uprising often contain this pendant type see for example: Fahr 2005, 129). Usage of the trifid phalera pendants declined from the middle of the 80s AD (Böhme 1978, 213; Oldenstein 1985, 87). They are completely missing from the K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 145 K.Ö.SZ. Évkönyv / F.S.C.H. Yearbook – 2008 Kat / Cat. Lelôhely/ Site Típus (Bishop 1988 alapján) / Type after Bishop 1988 Csoport / Group Irodalom / References 1. Albertfalva (Budapest, XI. ker. /district) 1r IIa Nagy 1960, 24; 13. kép. 2. Arrabona, auxiliáris castellum / auxiliary fort (5. ábra 8 / Fig. 5. 8) 1r IIa Szônyi 1992, 17. kép 3. Biatorbágy – Kukorica-dûlô (3. ábra / Fig. 3) Besorolhatatlan/Unclassifiable Ia itt közölve / Published here 4. Budaörs – Kamaraerdei-dûlô, római-kori vicus / 1r Roman vicus (5. ábra 9 / Fig. 5. 9) IIa Mráv s. a., kat. 1. 5. Burgenae (Novi Banovci, Szerbia / Serbia ) 1r IIa Strena Buliciana 1924, 219; Koščević 1991, 52 n. 304. 6. Carnuntum, auxiliáris castellum / auxiliary fort (5. ábra 5 / Fit. 5. 5) 1r IIa Humer (Hrsg.) 2006, 160 Kat. Nr. 518; Abb. 227 7. Carnuntum, auxiliáris castellum / auxiliary 1r 1r fort (5. ábra 6 / Fit. 5. 6) IIa Humer (Hrsg.) 2006, 160 Kat. Nr. 519; Abb. 226 / 519. 8. Carnuntum, auxiliáris castellum / auxiliary fort (5. ábra 7/ Fig. 5. 7) 1r IIa Humer (Hrsg.) 2006, 160 Kat. Nr. 520, Abb. 226 / 520. 9. Carnuntum 1h Ia Jobst 1992, 198 Nr. 154 (fotó, rajz nélkül) 10. Carnuntum 1p Ia Jobst 1992, 198 Nr. 155 (fotó, rajz nélkül) 11. Dunántúl / The Transdanubia) (5. ábra 2 / Fig. 5. 2) 1r? Ib Közöletlen / Unpublished 12. Ismeretlen dél-dunántúli lelôhelyrôl / From an unknown site of South Transdanubia (5. ábra 4 / Fig. 5. 4) 1l Ib Közöletlen / Unpublished 13. Ismeretlen dél-dunántúli lelôhelyrôl / From an unknown site of South Transdanubia (5. ábra 10 / Fig. 5. 10) IIb. Közöletlen / Unpublished 14. Siscia (Sziszek, Horvátország / Croatia) (5. ábra 3 / Fig. 5. 3) Töredékessége miatt besorolhatatlan / unclassifiable because Ib? of its fragmentary condition Strena Buliciana 1924, 170; Koščević 1991, 51-52, T. 15 / 220. 15. Carnuntum? 1r Kleiser 2007, 86 Kat. Nr. 26, Taf. 3 / 26. IIa 1. ábra. Bishop 1. típusú csüngôk Pannoniában és közvetlen környékén Figure 1. Phalera Pendants of the Bishop 1 type in Pannonia and its direct surroundings zak Pannoniára is, ahol a háromleveles csüngôk a Flavius-korban vagy korábban épített castellumokból ismertek (mint Carnuntum, Arrabona, Albertfalva, Burgenae), míg eddig nem kerültek elô egyetlen Traianus-kori vagy késôbbi auxiliáris táborból sem. J. Oldenstein megkísérelte elkülöníteni a magas technikai színvonalon készült, gazdagon díszített, öntött csüngôk (itt I. csoport) és az egyszerûbb lemezcsüngôk (itt II. csoport) keltezését. Szerinte az elôbbiek a Claudius-kora Flavius korban készültek, míg az utóbbiak a késô Flaviuskor termékei és csak utánozták a korábbi csüngôket (Oldenstein 1985, 86 – 87). Véleményét erôsíti az a tény is, hogy a II. csoporthoz tar- find material of the forts built along the Upper German-Raetian Limes or from the finds of other Trajanicforts. The same dating criteria are true in the case of Pannonia as well, where the trifid pendants are known from the forts built in the Flavian period or earlier (for example Carnuntum, Arrabona, Albertfalva, Burgenae), none of these have been found in Trajanic or later auxiliary forts until now. J. Oldenstein tried to separate the dating of the richly decorated, cast pendants manufactured at a high technical standard (here group I) from the dating of the simpler sheet pendants (here group II). According to him the former were made in the Claudian–Early Flavian period while the latter were the products of the Late Flavian period and only copy- K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 146 Tanulmányok / Essays tózó darabok Pannoniában még nagyobb számban ismertek a Domitianus-kori (Kr.u. 89 körüli) carnuntumi auxiliáris castellumból (Humer [Hrsg.] 2006, 160 Kat. Nr. 518 – 520). Az egyszerûbb lemezveretekbôl álló lószerszám-garnitúrák olcsóságuk miatt szoríthatták ki idôvel teljesen a távoli, specializálódott mûhelyekben készült, díszes és minden bizonnyal lényegesen költségesebb veretekbôl álló garnitúrákat. A Flavius-kor elejéig azonban még valószínû a két csoport párhuzamos használata. Ezt mutatja két, cca. Kr.u. 40 elé keltezhetô magdalensbergi csüngô, amelyek közül az egyik öntött és nielloberakásos (Deimel 1987, 313 Kat. Nr. 83 / 3; Taf. 83,3) (Ib) (itt 5. ábra 1), míg a másik lemezcsüngô és felülete csak poncolással díszített (Deimel 1987, 313 Kat. Nr. 83 / 2; Taf. 83,2 – cf. Mackensen 1995, 174) (IIb). Mindezt figyelembe véve a biatorbágyi phaleracsüngôt esetleg Nero, valószínûbben a kora Flavius-korra keltezem (cca. Kr.u. 50 – 70). 3. Veteránok a Biatorbágy – Kukorica-dûlôben fekvô császárkori vicusban 3.1 A biatorbágyi phaleracsüngô a lószerszámveretek azon csoportjába sorolható, amelyek M. C. Bishop meghatározása szerint a Kr.u. 1. században a római hadsereg hátaslovainak szerszámgarnitúrájához tartoztak (Bishop 1988, 67, különösen 91 – cf. Mackensen 1991, 170). Megállapítását a lovas katonák síremlékeinek ábrázolásain (Bishop 1988, 68 – 91) és a veretekre poncolt feliratokon kívül alátámasztja az a tény is, hogy a cinezett vagy ezüstlemezzel bevont, niello- illetve vörösréz-berakásos lószerszámgarnitúrák különbözô típusú veretei, köztük a phaleracsüngôk leggyakrabban közvetlen vagy közvetett katonai környezetbôl, legiótáborokból, auxiliáris castellumokból és azok településeirôl kerülnek elô (Brouwer 1982, 158 – 163, katalógusában a lelôhelyek felsorolásával). Jól mutatják ezt a jelenséget a pannoniai leletek is: Egy kisebb méretû nielloberakásos korongot az arrabonai castellum palánkperiódusának egyik rétegében találták (Szônyi 1992, 17. ábra) (6. ábra 5). Vétel útján került 1904-ben Ad Militare (Kiskôszeg / Battina, Horvátország) castellumából a Magyar Nemzeti Múzeumba két fémberakásos phalera (mindkettô már csüngô nélkül) (Sellye 1939, IV. tábla 7– 8) (6. ábra 1, 3). Salából (Zalalövô) egy phalera (Szabó 1978, 414 Kat. Nr. 40; Abb. 72 / 5 [tévesen bronzedény töredékeként azonosítva]; Deschler-Erb 1997, 49 – cf. Kat. Nr. 1907) (6. ábra 6), Mursellából (Árpás, Dombiföld) ing the earlier pendants (Oldenstein 1985, 86 – 87). His opinion is supported by the fact that the items of the second group are known in even larger numbers in Pannonia from the auxiliary fort of Carnuntum built in the Domitianic period (around 89 AD) (Humer [Hrsg.] 2006, 160 Kat. Nr. 518 – 520). For their cheapness, the harness sets made of simpler sheet mounts could gradually but entirely drive out the decorative sets manufactured in distant, specialized workshops, and in all probability being made of significantly more expensive mounts. Nevertheless, the parallel usage of the two groups was likely until the beginning of the Flavian period. This is illustrated by two pendants of Magdalensberg that can be dated to c. 40 AD. One of them is cast and has niello inlay (Deimel 1987, 313 Kat. Nr. 83 / 3; Taf. 83,3) (Ib) (here Fig. 5. 1), while the other one is a sheet pendant and its surface is only decorated with punching (Deimel 1987, 313 Kat. Nr. 83 / 2; Taf. 83,2 – cf. Mackensen 1995, 174) (IIb). Taking all these into consideration the pendant of Biatorbágy can be dated either to the rule of Nero, or more likely to the Early Flavian period (c. 50 – 70 AD). 3. Veterans in the vicus situated at Biatorbágy – Kukorica-dûlô The phalera pendant of Biatorbágy can be classified into that group of horse gear which belonged to the horse harness set of the saddlehorses of the Roman Army in the first century AD according to M. C. Bishop’s definition (Bishop 1988, 67, especially 91 – cf. Mackensen 1991, 170). His statement is underpinned by the depictions of the tombstones of the cavalrymen (Bishop 1988, 68 – 91) and the inscription punched on the mounts. Besides the fact, that the different types of the tinned or silver sheet plated mounts of the harness sets with niello and red copper inlay, amongst the phalera pendants have been found most frequently in direct or indirect military context, in legionary fortresses, auxiliary castella and their settlements (Brouwer 1982, 158 –163 with the list of sites in its catalogue); the above also supports his suggestion. The Pannonian finds also illustrate well this phenomenon: a smaller sized roundel with niello inlay was found in one of the layers of the earth and timber period of the auxiliary fort of Arrabona (Szônyi 1992, Fig. 17) (Fig. 6. 5). The Hungarian National Museum purchased two phaleras with metal inlay from the castellum of Ad Militare (Kiskôszeg / Battina, Croatia) in 1904 (both of them already without a pendant) (Sellye 1939, Tábla IV. 7– 8) (Fig. 6. 1, 3). One phalera from Sala (Zalalövô) (Szabó K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 147 K.Ö.SZ. Évkönyv / F.S.C.H. Yearbook – 2008 pedig egyelôre egy csüngô és egy szegecs sorolható a korai nielloberakásos lószerszámveretek közé (6. ábra 7). Mindhárom lelet egy-egy felvonulási útvonal mentén álló korai castellumhoz köthetô (Sala: Redô 2005, 133 – 144; Mursella: Szabó 2007, 71, 79; Bíró et al. 2007, 67 – 78). Közvetett katonai kontextusból származik egy nielloberakásos phalera töredéke, amelyet az albertfalvai (Budapest, XI. ker) auxiliáris vicus egy félig földbemélyített házának betöltése tartalmazott (Szirmai 1997, 171 – 177) (6. ábra 4). A Claudius-Nero kori Saintes-i (Charente Maritime, Franciaország) „kocsisír” hátaslovának nielloberakásos lószerszámveretei (Bouchette et al. 1998, 56 – 67) alapján azonban E. Deschler-Erb hangsúlyozta, hogy nyugaton ilyen díszítésû lószerszám-garnitúrák civil környezetben is elôfordulhatnak (Deschler-Erb 2000, 386 – 387). A Saintes-i lószerszám katonaságtól teljesen független értelmezése nem kizárólagos lehetôség, mivel annak tulajdonosa akár egy kiszolgált katona is lehetett. A biatorbágyi csüngôt a fent említettekkel ellentétben nem egy katonai táborban vagy annak vicusában, hanem egy hátországban fekvô vidéki civil település területén találták. A Kr.u. 1 – 2. században ugyanis a Biatorbágy – Kukorica-dûlô lelôhelyen a Hosszúréti patak mellett hosszan elterülô, nagykiterjedésû ôslakos falu feküdt. Ma még nem dönthetô el, hogy a település a késô kelta idôszaktól folyamatosan lakott, vagy csak a római foglalás után betelepült falu volt. A település legkorábbi császárkori periódusát félig földbe mélyített házak jellemzik, amelyekbôl csak kevés korai importáru került elô. A Kr.u. 1. századra egyelôre csak néhány fibula és érem (Tiberius, Claudius, Domitianus veretei) keltezhetô. A falu a markomann háborúk alatt elpusztult, helyén legkésôbb a Severus-korban egy villagazdaság épült (Miklósity 2009, 152). Sem a faluból, sem környékérôl nem ismerünk katonaság idôszakos vagy tartós állomásozására utaló objektumokat (például fossát, fa-föld szerkezetû védmûveket vagy barakkokat), ezért a phaleracsüngô valószínûleg nem közvetlen katonai kontextusból származik. Ezzel a lelôkörülménnyel a biatorbágyi csüngô nem áll példa nélkül, mivel hasonló típusú fémberakásos katonai lószerszám-garnitúrák vagy azok egyes veretei gyakran kerülnek elô olyan leletösszefüggésbôl, amelyek elsô látásra nem köthetôk közvetlenül a katonasághoz, így sírokból, szentélyekbôl vagy szent helyekrôl és leggyakrabban vidéki civil településekrôl, villákból. A nielloberakásos lószerszám-vereteket tartal- 1978, 414 Kat. Nr. 40; Abb. 72 / 5 [it was identified as a bronze vessel fragment by mistake]; Unz and Deschler-Erb 1997, 49 – cf. Cat. Nr. 1907) (Fig. 6. 6) and one pendant and rivet from Mursella (Árpás – Dombiföld) now can be classified among the early horse gear with niello inlay (Fig. 6. 7). Each of the three finds can be connected to an early earth-timber fort situated next to a military route (Sala: Redô 2005, 133 –144; Mursella: Szabó 2007, 71, 79; Bíró et al. 2007, 67– 78). A fragment of a phalera with niello inlay derives from indirect military context. It was found in the infill of a partly subterranean house of the auxiliary vicus at Albertfalva (XI. District, Budapest) (Szirmai 1997, 171– 177) (Fig. 6. 4). On the basis of the horse gear with niello inlay of the saddle-horse of the wagon burial of Saintes (Charente Maritime, France) of the Claudian-Neronian period, E. Deschler-Erb emphasized that harness sets with this kind of decoration could also occur in civil environment in the West (Deschler-Erb 2000, 386 – 387). The interpretation of the harness of Saintes as fully independent from the Roman army is not an exclusive possibility, since the owner could also be a veteran. The pendant of Biatorbágy was not found in a fort or in its vicus, but in the territory of a rural civil settlement in the hinterland, in contrast with the above mentioned. An extensive native village was lying alongside the Hosszúréti stream at the site of Biatorbágy – Kukorica-dûlô in the first–second century AD. It cannot be decided yet whether the settlement had been inhabited continuously from the Late Celtic Age or it only became inhabited after the Roman conquest. The earliest imperial phase of the settlement is characterized by partly subterranean houses, in which only few early import wares were found. For the time being, only a few fibulas and coins (coins of Claudius and Domitian) can be dated to the first century AD. The village was destroyed during the Marcomannic and Sarmatian wars of Marcus Aurelius; a villa estate was built in its place in the Severan period at the latest (Miklósity 2009, 152). Features that refer to the temporary or to the permanent stationing of the army are neither known from the village, nor from its surroundings (for example a fossa, defensive earth and timber works or barracks) therefore the phalera pendant probably does not derive from a direct military context. The pendant of Biatorbágy is not unique as far as these find-circumstances are concerned. Similar military harness sets with metal inlay or mounts of these often occur in assemblages which cannot be directly connected to the army at first sight, thus for example from K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 148 Tanulmányok / Essays mazó temetkezések legjellemzôbb példája a Nawa-i kamrasír (Tell Oum Hauran, Szíria), amely közel teljes lószerszám-garnitúrát tartalmazott (Abdul-Hak 1954 – 1955; Boube-Piccot 1964, 156 – 158; Brouwer 1982, 162 – 163). Az elhunyt egy „illustre guerrier” volt, aki mellé lovának homlokpáncélján kívül két sisakját, láncpáncélját és fegyvereit is elhelyezték. Thrákiában több korai kocsisírban is találtak ilyen típusú csüngôt, természetesen lószerszám-garnitúrák részeként (például Svilengradban [valószínûleg újrafelhasználva]: Dtkrjd 1940 – 1942, 201 Abb. 281; Karanovo: Ignatov 2009, 40 – 41 fig. 23–25). Ugyancsak sírból került elô egy lauriacumi (Lorch / Enns, Ausztria) lemezcsüngô (Kloiber 1957, 88; Taf. 53, 7a–b), azonban ezt bizonyosan nem sírmellékletként kell értelmeznünk. A temetkezés ugyanis a Kr.u. 4. századra keltezhetô, a csüngô pedig e sír betöltésében feküdt. (Hasonlóképpen magyarázható Intercisában egy Kr.u. 1. századi áttört nyereglemez késô római sírból való elôkerülése: Radnóti 1957, 230, 234 Taf. 47/ 20; Cseh és Prohászka 2007, 542). Tarracóból (Tarragona, Spanyolország) több csüngô is temetôben került elô (Boube-Piccot 1964, 158 – 160 fig. 1 / 5 – 7). Emonában (Ljubljana, Szlovénia) pedig a Titova cesta–Hotel Graiser területén fekvô temetôbôl szórványleletként közöltek egy csüngôt (Petru 1972, 167; Taf. XCV/ 21). A biatorbágyi lelethez hasonlóan phaleracsüngôk a hátország civil településekrôl is elôkerülhetnek. Csak feltételesen sorolható ezek közé a két magdalensbergi lelet, mivel ott tartósan állomásozott katonaság (Alföldy 1974, 64 – 65) és fegyvergyártó mûhely is mûködött (Dolenz et al. 1995, 51), csakúgy mint Alésiában (ld. feljebb). A leletek így e mûhelyek hagyatékai is lehetnek (Fischer 2002, 15). Városi környezetbôl származik például az aventicumi (Avenches, Svájc) csüngô (Voirol 2000, 72 – 73 kat. no 101; Pl. 11 / 101 – cf. Bishop 1991), egy villa területén találták az ewijkit (Hollandia) (Haalebos 2000, 20 – 24). A vidéki településeken elôkerült csüngôk közül a Wijk bij Duurstede-i (Hollandia) faluban elôkerült két darab mellett (Nicolay 2002, Fig. 3 / 8 – 9) elég megemlíteni a biatorbágyival szomszédos Budaörs – Kamaraerdei-dûlôben talált phaleracsüngôt (5. ábra 9), amely a korai nielloberakásos csüngôknek a leegyszerûsített, olcsóbb változatát képviseli. 3.2 A nem katonai kontextusból elôkerült fegyverek és katonai felszerelési tárgyak tartozékainak egy része közvetlenül a hadsereghez, aktív graves, sanctuaries or from sacred places, and most frequently from rural civil settlements, villas. The most characteristic example of the burials containing horse gear with niello inlay is the chamber tomb of Nawa (Tell Oum Hauran, Syria) which contained an almost complete harness set (AbdulHak 1954 –1955; Boube-Piccot 1964, 156 –158; Brouwer 1982, 162 –163). His two helmets, chain mail, weapons, besides his horse’s parade chamfrons were placed next to the dead who was an “illustre guerrier”. Pendants of the same type were found in Thracia in several early wagon graves, of course as part of harness sets (for example in Svilengrad [probably it was reused]: Dtkrjd 1940 –1942, 201 Abb. 281; Karanovo: Ignatov 2009, 40 – 41 fig. 23–25). A sheet pendant (Kloiber 1957, 88; Taf. 53, 7a–b) of Lauriacum (Lorch / Enns, Austria) was also found in a grave, but it definitely cannot be interpreted as a grave good. The burial can be dated to the fourth century AD and the pendant was found in the infill of the grave. (The occurrence of an openwork saddle sheet of the first century AD in a Late Roman grave at Intercisa can be explained similarly: Radnóti 1957, 230, 234 Taf. 47/ 20; Cseh and Prohászka 2007, 542). Several pendants were found in cemeteries in Tarraco (Tarragona, Spain) (Boube-Piccot 1964, 158 –160 fig. 1/ 5 – 7). A pendant was published from Emona (Ljubljana, Slovenia) from a cemetery lying in the area of the Titova cesta – Hotel Graiser as a scatter find (Petru 1972, 167; Taf. XCV/ 21). Similarly to the find of Biatorbágy, phalera pendants may also come to light in the civil settlements of the hinterland. The two finds of Magdalensberg can be classified into these only conditionally, since military forces were stationed there permanently (Alföldy 1974, 64 – 65) and a weapon manufacturing workshop also operated there (Dolenz et al. 1995, 51) just as in Alésia (see above). Thus, the finds can be the heritage of this workshop (Fischer 2002, 15). The pendant of Aventicum (Avenches, Switzerland) derives from a town environment (Voirol 2000, 72 – 73 cat. no 101; Pl. 11/ 101 – cf. Bishop 1991), the one of Ewijk (Holland) was found in the territory of a villa (Haalebos 2000, 20 – 24). Among the pendants found in rural settlements, the phalera pendant of Budaörs – Kamaraerdei-dûlô (Fig. 5. 9) as the neighbour of the Biatorbágy example has to be mentioned, besides the two that were revealed in the village of Wijk bij Duurstede (Holland) (Nicolay 2002, Fig. 3 / 8 – 9). The former represents the simplified, cheaper version of the early pendants with niello inlay. K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 149 K.Ö.SZ. Évkönyv / F.S.C.H. Yearbook – 2008 katonákhoz vagy paramilitáris erôkhöz (a Kr.u. 3. században akár felfegyverzett civilekhez) köthetô (Pfahl és Reuter 1996, 134 – 140; Fischer 2002, 13 – 14). Ezek magyarázhatók többek között átvonuló, hosszabb-rövidebb ideig polgári településeken állomásozó katonák jelenlétével (különösen fôútvonalak mentén, nagyobb városokban) és fegyvergyártó mûhelyek (Fischer 2002, 15) vagy pusztulási rétegekbôl való elôkerülésük esetében utcai harcok hagyatékaként is (Fischer 2002, 15 – 16). Másik, lényegesen nagyobb hányadukat azonban veteránok birtokolhatták, akik a polgári életben a militaria tárgyakat eredeti rendeltetésüktôl eltérôen, jobbára presztízstárgyként használták. Ezt J. Nicolay a katonai felszerelési tárgyak ún. társadalmi használatának („social use of equipment”) nevezte (Nicolay 2002, 57 Fig. 6, 62 – 63; Nicolay 2007, 173–206). Egyes veteránok az érzelmileg számukra fontos, saját tulajdonukat képezô fegyvereiket és felszerelési tárgyaikat (MacMullen 1966, 23–40; Speidel 1992, 131 – 134; Nicolay 2002, 60 – 61; Nicolay 2007) leszerelésük után is megtartották. Ezeket vagy felajánlották egy szentélyben, kultuszhelyen vagy emléktárgyként (memorabilia) továbbra is a veterán birtokában maradtak. A lószerszámveret Biatorbágyon való elôkerülése minden bizonnyal a katonai felszerelési tárgyak „társadalmi használatával” magyarázható. Tulajdonosa ezért legvalószínûbben egy kiszolgált lovas katona lehetett, aki ebben az esetben nem egy szentélyben, szent helyen ajánlotta fel lovának egykori díszes szerszámát, hanem azt (talán kedvenc lovával együtt) továbbra is megtartotta és választott új lakóhelyére is magával vitte. Így magyarázzák az ewijk-i (Hollandia) villa területén talált phaleracsüngôt is (Haalebos 2000, 20 – 24), amelyen a beponcolt LEG. IX HISP. felirat utal egykori eques legionis tulajdonosára, aki veteránként szerezte földbirtokát (Nicolay 2002, 58 – 59). Egy katona számára fegyverei és egyes felszerelési tárgyai szimbolikus jelentôséggel bírtak, mivel egy privilegizált társadalmi csoporthoz, a hadsereghez való tartozásuk, katona- késôbb veteránstátuszuk jelképei voltak. Egy gyalogos számára elsôsorban a fegyveröve (cingulum), kardja és esetleg az övön viselt tôre, míg egy lovas katonának fôleg a sisak és a lószerszám jelentették fegyvernemének alapvetô szimbólumait (Nicolay 2002, 61 – 62). Ezt a megkülönböztetett szimbólumértéket ismerhetjük fel nemcsak abban, hogy felszerelésüknek általában ezek voltak a legdíszesebb darabjai, hanem abban is, hogy szolgálatuk után a gyalogosok leginkább az övüket, a lovasok pedig a sisakjukat és a lószerszámot tar- 3.2 A part of the weapons and the accessories of the military equipment found in a non military context can be connected directly to the army, active soldiers or to paramilitary forces (or even armed civilians in the third century AD) (Pfahl and Reuter 1996, 134 –140; Fischer 2002, 13 –14). These can also be explained by the presence of weapon manufacturing workshops (Fischer 2002, 15), or soldiers passing through who were stationed for shorter or longer periods at civil settlements (especially along highways and major cities), or the presence of destruction layers, seen as remains of street-fighting (Fischer 2002, 15 –16). The other, significantly greater proportion of these objects could be possessed by veterans who used their former militaria objects in the civil life differently from their original function, mainly for the sake of prestige or personal memorabilia. This was called “the social use of equipment” by J. Nicolay (Nicolay 2002, 57 Fig. 6, 62 – 63; Nicolay 2007, 173 – 206). Certain veterans kept the emotionally important weapons and items of equipment as their private property (MacMullen 1966, 23–40; Speidel 1992, 131– 134; Nicolay 2002, 60 – 61; Nicolay 2007) after their discharge. These were offered in a sanctuary or in a cult place, or remained in the veteran’s possession as personal memorabilia. The occurrence of the military horse gear at Biatorbágy can be explained by the “social use” of military equipment in all probability. It is most likely, that its owner was a retired cavalryman who did not offer his horse’s decorative equipment in a sanctuary, a sacred place, but kept it (may be together with his favourite horse) and took it along to his newly chosen home. The phalera pendant found in the territory of the villa of Ewijk (Holland) may be explained this way too (Haalebos 2000, 20 – 24), on that item, the punched LEG. IX HISP inscription refers to its former eques legionis owner who obtained his property as a veteran (Nicolay 2002, 58 – 59). His weapons and certain items of his equipment had symbolic importance for a soldier, since these were the symbols of his belonging to a privileged social group, the Roman army. These were also the symbols of his soldierhood and later on his veteran state. In the case of an infantry soldier firstly his weapon belt (cingulum), his sword, and maybe his dagger worn on his belt were symbolic, while in the case of a cavalryman mainly the helmet and the harness symbolized the service branch (Nicolay 2002, 61 – 62). This distinguished symbolic value is underpinned not only by the fact that these were the most decorative pieces of the equipment, but also by the fact that infantry soldiers kept mostly their belts, while cavalrymen K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 150 Tanulmányok / Essays tották meg, az utóbbi esetben minden bizonnyal lovukkal együtt. Jól tükrözôdik ez a szomszédos budaörsi vicus területén talált, veteránok által birtokolt korai militaria leletek öszszetételében is, mivel azok elsôsorban hadseregben használatos lószerszám- és övveretekbôl állnak (Mráv s. a) (7. ábra). A biatorbágyihoz hasonló gazdagon díszített lószerszám megvásárlása bizonyosan komoly költséggel, leszerelés utáni megtartása pedig egy nagyobb összegrôl való lemondással járt, amelyet csak kevesek engedhettek meg maguknak. A Xanten-i lelet poncolt feliratai kapcsán felmerült, hogy a lószerszám egykori birtokosa az akkor még auxiliáris praefectusként szolgáló id. Plinius volt (Jenkins 1985, 154 – 156; legutóbb Reuter és Scholz 2004, 35 Nr. 57). A vonatkozó felirat(ok)nak azonban más értelmezése is lehetséges, ezért ez a vélemény továbbra is bizonytalan. Ráadásul egy fegyver vagy felszerelési tárgy díszítettségébôl inkább tulajdonosának anyagi helyzetére semmint rangjára következtethetünk. Egy alexandriai kölcsönszerzôdés (HarrauerSeider 1979, 109 – 120) arra figyelmeztet, hogy díszes fegyverzetet, ha meg tudták vásárolni akár egyszerû katonák is birtokolhattak (Nicolay 2002, 60). Ezért pusztán értéke alapján nem dönthetô el, hogy a biatorbágyi lószerszám tulajdonosa lovas katonaként milyen rangban szolgált, csak azt tudjuk, hogy meg tudta vásárolni ezt a drága garnitúrát és ahhoz leszerelése után is ragaszkodott. A veteránok halála után a hazavitt, értékesebb fegyvereit és felszerelési tárgyait az utódok, ha az elhunyt veterán túlvilághite, azonosságtudata úgy kívánta, mellékletként sírjába helyezték vagy – ahogy ezt néhány fennmaradt végrendelet tanúsítja (Dixon és Southern 1992, 106 – 108; NICOLAY 2002, 60) – örökölték, s így azok családi ereklyeként továbbra is a leszármazottak birtokában maradtak. Az utóbbi esetben a generációkkal késôbb jelentôségét veszetett tárgyakat az örökösök vagy egyszerû nyersanyagforrásként hasznosítva beolvasztották, illetve átalakították vagy haszontalan lomként kezelték és kidobták. Valószínûleg ez lett a sorsa a biatorbágyi phaleracsüngônek is, amely végül település leletként végezte. Birodalom szerte általánosan kimutatható tendencia, hogy a veteránok vagy szülôhazájukba tértek vissza vagy közvetlenül utolsó állomáshelyükön, illetve olyan vidéki településen, fôleg falvakban telepedtek le elôszeretettel, amelyek közel feküdtek egykori szolgálatuk helyszínéhez (Birley 1982 – 1983, 265 – 276; Roxan 2000, 307– 326; Nicolay 2002, 58 – 59; Wesch-Klein their helmets and harnesses after their service, in the case of the latter in all probability together with their horses. This is well illustrated by the composition of the early militaria finds possessed by veterans found in the territory of the neighbouring vicus of Budaörs, since the material consists mainly of horse gear and belt mounts used in the army (Mráv in press) (Fig. 7). The purchase of such a decorative harness as the one of Biatorbágy definitely had serious costs and keeping it in one’s possession after discharge required a larger sum to dispose of. Only few could afford this. In connection with the punched inscription of the find of Xanten, it emerged that the former owner of the harness was Pliny the Elder who served as an auxiliary prefect at that time (Jenkins 1985, 154 –156; recently Reuter and Scholz 2004, 35 Nr. 57). Nevertheless, the inscription(s) concerned have other possible readings as well, therefore this assumption is still uncertain. In addition, rather the financial situation than the rank of the owner can be deduced from the decoration of the weapon or the equipment. An Alexandrian loan contract (Harrauer-Seider 1979, 109 –120) informs of the fact that decorative weaponry can also be possessed by plain soldiers, if they could buy it (Nicolay 2002, 60). Therefore, it cannot be decided which rank the owner of the harness of Biatorbágy had as a cavalryman only on the basis of the value. It may only imply that he could buy this expensive set and he was still devoted to it after his discharge. The valuable weapons and equipment that remained in the possession of the veteran were placed into his grave as a grave good by the descendants, if the dead veteran’s beliefs in the afterlife and his identity required this. The weapons and the equipment could also be inherited, thus they remained in the descendants’ possession as family relics , as illustrated by a few remained testaments (Dixon and Southern 1992, 106 –108; NICOLAY 2002, 60). In the latter case the inheritors melt in the objects that had lost their importance for the later generations as simple raw material, or they transformed them, or else handled them as useless junk and threw them away. Probably, this happened to the phalera pendant of Biatorbágy as well which ended up as a settlement find. It was a general tendency all over the Empire that the veterans either returned to their motherland or preferred to settle down directly at their last station or such rural settlements, mainly villages that were situated close to the location of their former service (Birley 1982 –1983, 265 – 276; Roxan 2000, 307– 326; Nicolay 2002, 58 – 59; Wesch- K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 151 K.Ö.SZ. Évkönyv / F.S.C.H. Yearbook – 2008 2007, 446; az eraviscus és azalus veteránok kapcsán: Mirković 2007, 329 – 334). Elônyös fekvése miatt ilyen település lehetett a Biatorbágy– kukorica-dûlôi ôslakos falu, késôbb villa. Közvetlen szomszédságában, tôle 6 km-re keletre feküdt a szûkebb környék legjelentôsebb települése, a Budaörs – Kamaraerdei-dûlô falva, vicus Teuto(–), amely Aquincum municipiumának megalapítása után a pagus Herc(–) központi települése lett (Mráv és Ottományi 2005, 79 – 90 – ehhez tartozhatott a biatorbágyi falu is). Az elôkerült nagyszámú korai militaria alapján a budaörsi vicust bizonyosan sok veterán választotta lakóhelyéül (Mráv s. a). Budaörshöz hasonlóan a biatorbágyi vicus is a Duna határ közvetlen hátországában feküdt, tágabb környékén több korai, jobbára lovas vagy lovasított csapatnak helyet adó auxiliáris castellum épült. A késô TiberiusClaudius kori Bem téri (Budapest-Víziváros, I. ker) castellumot 13 km, a Vespasianus-kori óbudai ala tábort (Budapest, III. ker) 14 km, az albertfalvai auxiliáris castellumot (Budapest, XI. ker) pedig légvonalban csak 12 km választja el a biatorbágyi falutól. Az ala vagy cohors equitata állomáshelyéül szolgáló albertfalvi castellum nemcsak a legközelebbi katonai állomáshely volt, hanem itt torkollott a Dunába a Hosszúréti-patak, amely biztosította mind a biatorbágyi, mind a budaörsi vicusszal természetes összeköttetését (2. ábra). A patak völgyében valószínûleg egy út is futott, amely a Rózsavölgybôl (Budapest, XI. és XXII. ker) kilépve az albertfalvai castellum porta decumanajáig vezetett. Talán a biatorbágyi csüngô tulajdonosa egykor az albertfalvi castellumban szolgált és ezért választhatta új lakóhelyéül a korábbi állomáshelyétôl csak néhány órányi járásra fekvô biatorbágyi falut. Biatorbágyon kívül Budaörsrôl és Albertfalváról is elôkerült egy-egy Bishop 1. típusú, de egyszerûbb kivitelû phaleracsüngô (ld. 1. ábra: kat. 1, 4), amelyek mindhárom településen aktív vagy veterán lovaskatonák jelenlétére utalnak. (Az alberfalvi vicusból még egy nielloberakásos phaleratöredéket is ismerünk: Szirmai 1997). Bár veteránokkal kapcsolatos Kr.u. 1. századra keltezhetô feliratos források, mint katonai diplomák vagy korai sírfeliratok eddig nem kerültek elô Biatorbágyról, az itt talált korai katonai lószerszám-veret önmagában is bizonyítja legalább egy veterán faluban való megtelepedését. 3.3 A határprovinciákban a helyi ôslakos civil lakosság és a hadsereg az élet majd minden területén összefonódott, amelynek következménye a határvidék militáris vonásokat viselô „katonai tár- Klein 2007, 446; in connection with the Eravisci and Azali veterans: Mirković 2007, 329 – 334). The native village of Biatorbágy – Kukorica-dûlô, later the villa could be such a settlement because of its beneficial location. The most important settlement of the region was the village of Budaörs – Kamaraerdei-dûlô, the vicus Teuto(–) situated in its immediate neighbourhood six km to the east which became the central settlement of the pagus Herc(–) after the founding of the municipium of Aquincum (Mráv and Ottományi 2005, 79 – 90 – the village of Biatorbágy could belong to this as well). On the basis of the numerous early militaria finds, the vicus of Budaörs was definitely chosen as a dwelling by many veterans (Mráv in press). Similarly to Budaörs, the vicus of Biatorbágy lay in the direct hinterland of the Danube border, in its broader surroundings several early auxiliary forts were built mainly for cavalry or partly mounted troops. Bem Square (I. District, Budapest – Viziváros) is situated 13 km, the ala fort at Óbuda (III. District, Budapest) of the Vespasianic period 14 km, and the auxiliary castellum of Albertfalva (XI. District, Budapest) only 12 km away from the village of Biatorbágy in a straight line. The castellum of Albertfalva that was the station of an ala or cohors equitata, was not only the closest fort, but the Hosszúréti stream which served as a natural connection to the vicus of Biatorbágy, and also to the vicus of Budaörs, entered the Danube here as well (Fig. 2). Probably, a road also ran in the valley of the stream and led to the porta decumana of the auxiliary fort of Albertfalva leaving Rózsavölgy (XI. and XXII. Districts, Budapest). Maybe the owner of the pendant of Biatorbágy served formerly in the fort of Albertfalva, therefore he could choose to live in the village of Biatorbágy only within a few hours walking distance from his former station. Besides Biatorbágy a phalera pendant of the Bishop 1 type (see Fig. 1: cat. 1, 4), but with simpler workmanship than the one of Biatorbágy was found at Budaörs and Albertfalva as well. The occurrences of the phalera pendants imply the presence of active or veteran cavalrymen. (Apart from these, a phalera fragment with niello inlay is also known from the vicus of Albertfalva, Szirmai 1997). Although, no inscriptions such as military diplomas or early tomb inscriptions of the first century AD were found at Biatorbágy, the occurrence of this early horse gear proves that at least one veteran settled down in this village. 3.3 In the border provinces, the local, native inhabitants and the army were entwined almost in all walks of life, which resulted in a ‘military soci- K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 152 Tanulmányok / Essays 2. ábra. 1 – 2. A Biatorbágy – Kukorica-dûlô római településének fekvése; 3. Dél-Buda és környéke a Kr.u. 1. században. Figure 2. 1 – 2. The location of the Roman settlement of Biatorbágy – Kukorica-dûlô; 3. South Buda and its surroundings in the first century AD Jelmagyarázat/ Legend: 1. Falvak/ Villages; 2. Auxiliáris castellumok / Auxiliary forts; 3. Temetôk vagy korai síremlékek lelôhelyei / Sites of cemeteries or early graves; 4. Korai militaria leletek / Early militaria finds; 5. Katonai diplomák lelôhelyei / The sites of military diplomas sadalma” lett. A leszerelt és hazájukba visszatért, római polgárjoggal rendelkezô egykori katonák a római uralom lojális támaszai, és a római kultúra legfontosabb hordozói voltak (Alföldy 1988, 12 – 13; Alföldy 1995, 30 – 32). Belôlük került ki az ôslakosság vagyonosabb középrétege (Hanel 1999), akik a Kr.u. 1 – 2. században az ôslakos ety’. The discharged soldiers, who returned to their native land as a Roman citizen, became the loyal supporters of the Roman rule and the most important bearers of Roman culture (Alföldy 1988, 12 – 13; Alföldy 1995, 30 – 32). They formed the wealthy middle class of the native inhabitants and they rose from the native community not only as K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 153 K.Ö.SZ. Évkönyv / F.S.C.H. Yearbook – 2008 közösségekbôl nemcsak polgárjoguk, hanem veteránprivilégiumaik révén is kiemelkedtek (Wesch-Klein 2007, 447; Nicolay 2009, 262 – 264). Egy veterán számára a megkülönböztetett státuszának – és nem utolsó sorban harcos múltjának – leglátványosabb külsô kifejezôi ereklyeként ôrzött egykori fegyverei, felszerelési tárgyai voltak. Erre szolgálhatott a katonai lószerszám-garnitúrához tartozó biatorbágyi phaleracsüngô is, amely kiemelkedô tárgyi hagyatéka az Északkelet-Pannonia Kr.u. 1. századi megszállásában részvevô lovascsapatoknak és a helyben megtelepedett veteránoknak. Roman citizens, but also by the means of their veteran privileges (Wesch-Klein 2007, 447). The most spectacular symbols of their distinguished state – let alone their military past– were their former weapons and equipment kept as relics. The phalera pendant of the military harness of Biatorbágy could be such a symbol. This pendant is an outstanding piece of the heritage of the cavalry units that took part in the occupation of NorthEast Pannonia in the first century AD and of the veterans who settled in this region. Köszönetnyilvánítás / Acknowledgements Köszönöm Miklósity Szôke Mihálynak, hogy az ásatásán elôkerült phaleracsüngôt közlésre átengedte és hogy feltárásának elôzetes eredményeire hivatkozhattam. Külön köszönet Márton Andrásnak, akivel a fegyverekkel és katonai felszerelési tárgyakkal kapcsolatos problémákat megbeszélhettem. A csüngôt Döbrentei Szilvia restaurálta, a 3. ábra fotója Kenéz Pál felvétele, akiknek munkáját ezúton köszönöm. A rajzokat és a 4. ábra 3. festményét a szerzô készítette. I am deeply grateful to Mihály Miklósity Szôke for allowing me to publish the phalera pendant from his excavation and for allowing me to refer to the preliminary results of the excavation. I am especially grateful to András Márton with whom I could discuss the problems that emerged in connection with the weapons and the military equipment. The pendant was restored by Szilvia Döbrentei, the first photo of Figure 3 was taken by Pál Kenéz. I would like to express my gratitude to them on this occasion. The drawings and the paintings of Figure 4 and Figure 3 were prepared by the author. 3. ábra. Biatorbágy – Kukorica-dûlô: A phaleracsüngô fotója és rajza (fotó Kenéz Pál, rajz: Mráv Zsolt) Figure 3. Biatorbágy – Kukorica-dûlô: Photo and drawing of the phalera pendant (photo: Pál Kenéz, drawing: Zsolt Mráv) K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 154 Tanulmányok / Essays Irodalom / References Abdul-Hak, S. 1954 – 1955. Rapport préliminaire sur des objets provenant de la nécropole romaine située à proximité de Nawa (Hauran). Les annales archéologiques de Syrie, 4 – 5, 163 – 188. Alföldy, G. 1974. Noricum. London. Alföldy, G. 1988. Die Romanisierung in den Donauprovinzen Roms. In: Kneissl, P., Losemann, V. (Hrsg.) Alte Geschichte und Wissenschaftgeschichte. Festschrift für Karl Christ zum 65. Geburtstag. Darmstadt, 1 – 21. Alföldy, G. 1995. La Pannonia e l’Impero Romano. In: Hajnóczi, G. (a cura di), La Pannonia e l’Impero Romano. Atti del convegno internazionale „La Pannonia e l’Impero Romano” Accademia d’Ungheria e l’Instituto Austriaco di Cultura (Roma, 13-16 gennaio 1994), Roma, 25 – 40. Beszédes, J. 2001. Depictions of an early portrait type of emperor Nero on some gravestones from Pannonia. Budapest Régiségei, 34, 17 – 28. Beszédes J. s. a. Auxiliáris lovaskatona sírkertbe foglalt koracsászárkori hamvasztásos sírja Nagytéténybôl (Budapest XXII. ker., M6 autópálya nyomvonal). In: Mráv Zs., Szabó Á. (szerk.) Fiatal Római Koros Kutatók II. Konferenciakötete, Budapest. Beszédes J., Szilas G. 2006. Ôskori és római kori lelôhelyek feltárása az M6 autópálya budapesti szakaszának nyomvonalán 2005-ben. Aquincumi Füzetek, 12, 147–158. Beszédes J., Szilas G. 2007. Ôs- és római kori lelôhelyek feltárása az M6 autópálya nyomvonalán 2006ban. Aquincumi Füzetek, 13, 233 – 248. Birley, E. 1982–1983. Veterans of the Roman Army in Britain and elsewhere. Ancient Society, 1. 3 / 14, 265–276. Bíró Sz., Molnár A., Salat, Ch., Teichner, F. 2007. Geofizikai kutatások Mursella területén – Geophysical investigations on the territory of Mursella. In: Kisfaludi J. (szerk. / ed.) Régészeti Kutatások Magyarországon 2006 – Archaeological Investigations in Hungary 2006. Budapest, 67 – 78. Bishop, M. C. 1988. Cavalry equipment of the Roman army in the first century A.D. In: Coulston, J. C. (ed.) Military Equipment and the Identity of Roman Soldiers. Proceedings of the Fourth Roman Military Equipment Conference. British Archaeological Reports, International Series, 394, 67 – 195, Oxford. Bishop, M. C. 1991. Soldiers and Military Equipment in the Towns of Roman Britain. In: Maxfield, V., Dobson, M. J. (eds.) Roman Frontier Studies 1989. Proceedings of the XVth International Congress of Roman Frontier Studies 1989. Exeter, 21 – 27. Boube-Piccot, Chr. 1964. Phalères de Maurétanie tingitane. Bulletin d’archéologie Marocaine, 5, 145 – 181. Bouchette, A. et al. 1998. Le char romain de Saintes. Saintes. Böhme, A. 1978. Metallfunde. In: Schönberger, H., Kastell Oberstimm. Die Grabungen von 1968 bis 1971. Limesforschungen, Bd. 18, Berlin, 164 – 227. Brouwer, M. 1982. Römische Phalerae und anderer Lederbeschlag aus dem Rhein. Oudheidkundige Mededelingen, 63, 145 – 199. Burger A. Sz. 1956. Lovas-sírkövek Pannoniában az i. u. 1. századból. Reitergrabsteine aus Pannonien im 1. Jahrhundert n. u. Z. Archaeologiai Értesítô, 83, 191 – 197. Crule, J. 1911. A Roman Frontier Post and its People. The Fort of Newstead in the Parish of Melrose. Glasgow. Cseh, J., Prohászka, P. 2007. Ein frühkaiserzeitlicher Pferdegeschirrbeschlag mit opus interrasile-Dekor aus Brigetio. Archäologisches Korrespondenzblatt, 37, 539 – 548. Deimel, M. 1987. Die Bronzekleinfunde vom Magdalensberg. Archäologische Forschungen zu den Grabungen auf dem Magdalensberg, 9, Klagenfurt. Deschler-Erb, E. 2000. Niellierung auf Buntmetall: Ein Phänomen der frühen römischen Kaiserzeit. Kölner Jahrbuch, 33, 383–396. Dolenz, H., Flügel, Ch. , Öllerer, Ch. 1995: Militaria aus einer Fabrica auf dem Magdalensberg (Kärnten) In: Provinzialrömische Forschungen. Festschrift für Günter Ulbert zum 65. Geburtstag, Espelkamp. Dixon K. R., Southern, P. 1992. The Roman Cavalry From the First to the Third Century A. D. London. Fahr, R. 2005. Frühkaiserzeitliche Militärausrüstung vom Gelände eines Feldlagers aus dem Bataveraufstand – Hinterlassenschaften eines Gefechtes? Carnuntum Jahrbuch, 109 – 136. Fischer, Th. 2002. Waffen und militärische Ausrüstung in zivilem Kontext – grundsätzliche Erklärungsmöglichkeiten. In: ROMEC XIII. Jahresbericht 2001. Gesellschaft Pro Vindonissa, Brugg, 13 – 18. Gabler D. 1979. Pannonia megszállásának néhány kérdése a terra sigillatak tükrében. Die Besitznahme Pannoniens im Spiegel der Sigillaten. Archaeologiai Értesítô, 106, 199 – 217. Gabler, D. 1997. Early Roman Occupation in the Pannonian Danube Bend. In: Groenman-van Waateringe, W., van Beek, B. L., Willems, W. J. H., Wynia, S. L. (eds.) Acten des XVI. International Limeskongress in Rolduc 1995, Oxbow Monograph, 91, Oxford, 85 – 92. Gabler, D. 1999. The Flavian Limes in the DanubeBend (Eastern Pannonia). Communicationes Archaelogicae Hungariae, 75 – 86. Gabler, D. 2005. Augusteische Sigillaten in Budaörs. Italischer Import in der vorrömischen Zeit im pannonischen Raum. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 56, 133 – 175. Haalebos, J. K. 2000. Romeinse troepen in Nijmegen. Bijdragen en Mededelingen Vereniging Gelre, 91, 20 – 24. Harrauer, H., Seider, R. 1979. Ein neuer lateinischer Schuldschein: P. Vindob. L 135. ZPE, 36, 109 – 120. K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 155 K.Ö.SZ. Évkönyv / F.S.C.H. Yearbook – 2008 Jenkins, I. 1985. A Group of Silvered-Bronze HorseTrappings from Xanten (Castra Vetera). Britannia, 16, 141 – 164. Koščević, R. 1991. Antièka bronca iz Siska. Zagreb. Hanel, N. 1999. Militär als Wirtschaftfaktor in den Nordwestprovinzen in der frühen und mittleren Kaiserzeit. In: H. v. Hesberg (Hrsg.) Das Militär als Kulturträger in römischer Zeit. Köln, 117 – 133. Humer, F. (Hrsg.) 2006. Legionsadler und Druidenstab. Vom Legionslager zur Donaumetropole. Katalogband. Horn. Ignatov, V. 2009. Ein römischer vierrädiger Wagen aus dem Dorf Karanovo, Bezirk Nova Zagora, Südbulgarien. Archaeologia Bulgarica, 13 / 2, 31 – 51. Ivčević, S. 2004a. Dijelovi opreme rimskog vojnika iz Garduna – Components of Roman military equipment from Gardun. Opuscula Archaeologica, 28,159 – 176. Ivčević, S. 2004b. The metal and bone objects. In: Marin, E. – Vickers, M. (eds.) The Rise and Fall of an Imperial Shrine. Split, 235 – 243. Ivčević, S. 2009. Unpublished pendants of Roman riding harnesses from Salona. WAPD, 102, 75 – 91. Jobst, W. (Hrsg.) 1992. Carnuntum. Das Erbe Roms an der Donau. Katalog Archäologisches Museum Carnuntinum in Bad Deutsch-Altenburg. Kleiser, Ch. 2007. Militaria aus der Frühzeit Carnuntums. RÖ, 30, 77– 90. Kloiber, Ä. 1957. Die Gräberfelder von Lauriacum. 1. Das Ziegelfeld. Forschungen in Lauriacum, 4 – 5, Linz. Lawson, A. K. 1978. Studien zum römischen Pferdegeschirr. JbRGZM, 25, 131 – 172. Lôrincz, B. 1999. Ein neues Militärdiplom für die Provinz Moesia Superior. Acta AntHung, 39, 197 – 202. Lôrincz, B. 2001. Die römischen Hilfstruppen von Pannonien während der Prinzipatszeit. Wiener Archäologische Studien, 3, Wien. Mackensen, M. 1991. Frühkaiserzeitliches Pferdegeschirr aus Thamusida (Mauretania Tingitana) – Evidenz für eine Garnison? Germania, 69, 166 – 175. MacMullen, R. 1966. Inscriptions on Armour and the Supply of Arms in the Roman Empire. American Journal of Archaeology, 64, 23–40. Miklósity M. Sz. 2009. Biatorbágy, Kukoricadûlô (Tópark), 152 –158. In: Kisfaludi J. (szerk. / ed.) Régészeti kutatások Magyarországon 2008. Archaeological Investigations in Hungary 2008. Budapest, 152 –153. Mirković, M. 2007. Married and Settled. The Origo, Privileges and Settlement of Auxiliary Soldiers. In Speidel, M. A., Lieb, H. (Hrsg.) Militärdiplome. Die Forschungsbeiträge der Berner Gespräche von 2004. Mavors 15. Stuttgart, 327– 343. Mócsy, A. 1959. Die Bevölkerung von Pannonien bis zu den Markomannenkriegen. Budapest. Mráv Zs. 2008. Egy Flavius-kori katonai öv veretei Balácáról. Balácai Közlemények, 10, 17– 41. Mráv Zs. s. a. Kora császárkori militaria a BudaörsKamaraerdei dûlôi vicus területérôl. Studia Comitatensia, 31. Mráv Zs. elôkészületben. Pannonia római katonai megszállása a korai militaria leletek tükrében. Mráv Zs., Ottományi K. 2005. A pagus Herculius és vicusainak Terra Mater oltára Budaörsrôl. Specimina Nova, 19, 71 – 118. Nagy T. 1960. Budapest az ôskortól a honfoglalásig. Emlékek Budapest múltjából, 1, Budapest. Nicolay, J. 2002. Interpreting Roman military equipment and horse gear from non-military contexts. The role of veterans. In: ROMEC XIII. Jahresbericht 2001. Gesselschaft Pro Vindonissa. Brugg, 53 – 65. Nicolay, J. 2007. Armed Batavians. Use and Significance of Weaponry and Horse Gear from Non-military Contexts in the Rhine Delta (50 BC to AD 450). Amsterdam. Nicolay, J. A. W. 2009. Bürger Roms. Germanische Heimkehrer aus dem römischen Militärdinst. In: 2000 Jahre Varusschlacht, Konflikt, 258 – 269. Obmannn, J. 2000. Studien zu römischen Dolchscheiden des 1. Jahrhunderts n.Chr. Kölner Studien zur Archäologie der Römischen Provinzen, 4, Leidorf. Oldenstein, J. 1985. Manufacture and supply of the Roman army with bronze fittings. In: Bishop, M. C. (ed.) The Production and Distribution of Roman Military Equipment. Proceedings of the Second Roman Military Equipment Research Seminar. British Archaeolgical Reports, International Series, 275, Oxford, 82 – 94. Ottományi K. 2005a. Römerzeitlicher Vicus in Budaörs. Balácai Közlemények, 9, 361 – 374. Ottományi K. 2005b. Die spätlatènezeitlich-römische Siedlung von Budaörs. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 56, 67 – 132. Ottományi K. 2005c. A kelta-római kori település Kamaraerdô területén. In: Mester E., Mráv Zs., Ottományi K. Antik gyökereink. A Budaörsön feltárt régészeti leletek gyûjteménye. Budaörs, 15 – 29. Petru, S. 1972. Emonske nekropole, odkrite med leti 1635 – 1960. Catalogi et monographiae, 7, Ljubljana. Pfahl, S. F., Reuter, M. 1996. Waffen aus römischen Einzelsiedlungen rechts des Rheins. Ein Beitrag zum Verhältnis von Militär und Zivilbevölkerung im Limeshinterland. Germania, 74, 119 – 167. Rabeisen, E. 1990. La production d’équipement de cavalerie au 1er s. après J.-C. à Alesia (Alise-SainteReine, Côte-d’Or, France). Journal of Roman Military Equipment Studies, 1, 73 – 98. Radman-Livaja, I. 2004. Militaria Sisciensia. Nalazi rimske vojne opreme iz Siska u fundusu Arheološkoga muzeja u Zagrebu – Militaria Sisciensia. Finds of the Roman military equipment in Sisak in the holdings of the Archaeological Museum in Zagreb. Musei Archaeologici Zagrabiensis, Catalogi et Monographiae, I, Zagreb. Radnóti, A. 1957. Gebrauchsgeräte und Gegenstände aus Bronze. In: Intercisa II. Archaeologica Hungarica Ser. Nova, 36, Budapest, 225 – 240. Redô, F. 2005. Strategical Significance of Salla and its Effect on the Development of the Inner-Pannonian K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 156 Tanulmányok / Essays Municipium. In: Borhy l., Zsidi P. (eds.) Die norischpannonischen Städte und das römische Heer im Lichte der neuesten archäologischen Forschungen. Aquincum Nostrum, II, 3, Budapest, 133 – 144. Reuter, M., Scholz, M. 2004, Geritzt und Entziffert. Schriftzeugnisse der römischen Informationsgesellschaft. Schriften de Limesmuseums Aalen, 57, Stuttgart. Roxan, M. 2000. Veteran Settlement of the Auxilia in Germania: In: G. Alföldy – B. Dobson – W. Eck (Hrsg.), Kaiser, Heer und Gesselschaft in der Römischen Kaiserzeit. Gedenkschrift für E. Birley. Heidelberger Althistorische Beiträge und Epigraphische Studien, Bd. 31, Stuttgart, 307– 326. Sagadin, M. 1979. Antiène pasne spone in garniture v Sloveniji. Antike Gürtelschnallen und-Garnituren in Slowenien. Arheološki Vestnik, 30, 294 – 338. Sellye, K. 1939. Les bronzes émaillés de la Pannonie romaine. Császárkori emailmunkák Pannoniából. DissPann, II, 8, Budapest. Separović, T. 2003. Metalni nalazi. In: Sanader, M. Tilurium I, Istraživanja 1997 – 2001. Zagreb, 219 – 256. Speidel, M. P. 1992. The weapons keeper, the fisci curator, and the ownership of weapons in the Roman army. In: Roman Army Studies II. Mavors,VIII, Stuttgart, 131 – 136. Strena Buliciana 1924. Abramić, M., Hoffiller, V. (cur.) Strena Buliciana. Zagreb–Split. Szabó, K. 1978. Bronzekleinfunde. In: Mócsy et al. Römische Forschungen in Zalalövô 1976. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 30, 408 – 417. Szabó M. 2007. Mursella a légbôl kapott város. Mursella, a town from the air. In: Bíró Sz. (szerk.) FIRKÁK. Fiatal római koros kutatók I. konferenciakötete. Gyôr, 69 – 80. Szirmai, K. 1997. Niello decorated horse harness ornament from Albertfalva. Balácai Közlemények, 5, 171 – 177. Szônyi, T. E. 1992. Arrabona topográfiája. Tanulmányok, 1, Gyôr. Torma I. szerk. 1986. Pest megye régészeti topográfiája XIII / 1. A budai és szentendrei járás. Magyarország régészeti topográfiája, 7, Budapest. Unz, Ch., Deschler-Erb, E. 1997. Katalog der Militaria aus Vindonissa. Veröffentlichungen der Gesselschaft pro Vindonissa, Bd. XIV, Brugg. Dtkrjd B. 1940 –1942 Gjuhtltybz c rjktcybwb. Bpdtcnbz yf Fh[tjkjubxtcrbz bycvbvev 14, 189 – 207. Voirol, A. 2000. „Etats d’armes”. Les militaria d’Avenches / Aventicum. Bulletin de l’Association Pro Aventico, 42, 7– 92. Wesch-Klein, G. 2007. Recruits and veterans. In: P. Erdkamp (ed.) A Companion to the Roman Army. Singapore, 435 – 450. Zsidi P. (szerk.) 2009. Aquincumi látványtár. Visual store at Aquincum. Budapest. K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 157 K.Ö.SZ. Évkönyv / F.S.C.H. Yearbook – 2008 1 2 4 5 3 4. ábra 1. Vetera (Xanten–Fürstenberg, Németország) niello berakásos phalera és csüngô (Jenkins 1985, fig. 2, 4. után); 2. Doorwerth (Hollandia) Phalera és a zsanéros megoldással rögzített csüngô (Brouwer 1982, Abb. 18b után); 3. Flavius-kori római lovaskatona, Mráv Zsolt festménye 1994; 4 – 5. Flavius-kori lószerszámzat rekonstrukciója (Bishop 1988, fig. 30 – 31. után) Figure 4. 1. Vetera (Xanten–Fürstberg, Germany) phalera and pendant with niello inlay (after Jenkins 1985, Fig. 2, 4); 2. Doorwerth (Holland) phalera and a pendant fastened with hinge (after Brouwer 1982, Abb. 18b); 3. Roman cavalryman of the Flavian period, painted by Zsolt Mráv 1994; 4 – 5. The reconstruction of a harness of the Flavian period (after Bishop 1988, Fig. 30 – 31) K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 158 Tanulmányok / Essays 1 2 3 4 5 6 7 10 8 9 5. ábra. Bishop 1. típusú phaleracsüngôk Pannoniából és környékérôl: 1. Magdalensberg (Ausztria); 2. Ismeretlen pannoniai lelôhelyrôl (ltsz.: MNM RR 46.1878.32); 3. Siscia (Sziszek, Horvátország) (Strena Buliciana 1924, 170 után); 4. Ismeretlen dél-dunántúli lelôhelyrôl (MNM); 5 – 7. Carnuntum, auxiliáris castellum (Humer [Hrsg.] 2006, 160 Kat. Nr. 518-520 után); 8. Arrabona (Gyôr), auxiliáris castellum; 9. Budaörs – Kamaraerdei-dûlô; 10. Ismeretlen dél-dunántúli lelôhelyrôl (MNM) Figure 5. Phalera pendants of the Bishop 1 type from Pannonia and its surroundings: 1. Magdalensberg (Austria); 2. From an unknown Pannonian site (Inv. no.: MNM RR 46.1878.32); 3. Siscia (Sziszek, Croatia) (after Strena Buliciana 1924, 170); 4. From an unknown South-Transdanubian site (MNM); 5 – 7. Carnuntum, auxiliary castellum (after Humer [Hrsg.] 2006, 160 Kat. Nr. 518 – 520); 8. Arrabona (Gyôr), auxiliary castellum; 9. Budaörs – Kamaraerdei-dûlô; 10. From an unknown South-Transdanubian site (MNM) K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 159 K.Ö.SZ. Évkönyv / F.S.C.H. Yearbook – 2008 2 1 4 3 5 7 8 6 6. ábra. Niello és vörösréz berakásos lószerszámveretek Pannoniából (rajz: Mráv Zs.): 1, 3. Ad Militare (Kiskôszeg / Battina, Horvátország); 2. Budaörs – Kamaraerdei-dûlô; 4. Budapest, XI. ker. Albertfalva; 5. Arrabona (Gyôr); 6. Sala (Zalalövô); 7. Mursella (Árpás–Dombi-föld); 8. Ismeretlen pannoniai lelôhelyrôl Figure 6. Horse gear with niello and red copper inlay of Pannonia (drawing: Zs. Mráv): 1, 3. Ad Militare (Kiskôszeg / Battina, Croatia); 2. Budaörs – Kamaraerdei-dûlô; 4. Budapest, XI. District, Albertfalva; 5. Arrabona (Gyôr); 6. Sala (Zalalövô); 7. Mursella (Árpás–Dombi-föld); 8. From an unknown Pannonian site K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 160 Tanulmányok / Essays 2 1 3 5 4 6 7. ábra. Budaörs – Kamaraerdei-dûlô, korai militaria a császárkori vicusból (Mráv s. a. után): 1. Phaleracsüngô; 2. Niello berakásos szíjveret töredéke; 3. Niello berakásos katonai övlemez; 4. Niello berakásos lemez; 5. Férfi mellképes préselt bronzkorong; 6. Sarkantyú Figure 7. Budaörs – Kamaraerdei-dûlô, early militaria from the early imperial vicus (after Mráv in press): 1. Phalera pendant; 2. Fragment of a junctions loop with niello inlay; 3. Military belt plate with niello inlay; 4. Sheet with niello inlay; 5. Stamped bronze disc with the bust portrait of a man; 6. Spur K U LT U R Á L I S Ö R Ö K S É G V É D E L M I S Z A K S Z O L G Á L AT 161